HTML

Budapest Hurricanes

Blog egy fiatal feltörekvő amerikai foci csapat mindennapjairól, és mindenről ami érdekelheti őket.

Utolsó kommentek

  • HZsóka: Kedves Pók! Azt gondolom, az nem az "érdekes" kategóriába tartozó tény, hogy három bajnokság alat... (2010.05.22. 08:11) Pók
  • HZsóka: SZAKSZI! Csupán a teljesség kedvéért: a csigolyatörést nem amerikai foci edzés és mérközés közben... (2010.04.30. 11:47) Szakszi
  • Maximilien: "..végül és nem utolsó sorban kiváncsian várom, hogy Bencsics Márk irányítótok mikor kerül a telev... (2010.04.20. 23:50) Múlt és egy kis jövő
  • pc_x: Twitteren érdeklődtek, hogy nem-e lesz-e esetleg valami twitteres visszajelzés, hogy könnyebben le... (2010.04.19. 12:59) Végre újra Ausztriában
  • cápa77: hát krisz a csalódás bennem is nagy hogy sorban válaszoljak -nem is tagadom, hogy a szakadárok edz... (2010.04.19. 09:27) Múlt és egy kis jövő
  • Utolsó 20

Archívum

A csapat blogja

2010.04.30. 10:36 cápa77

Szakszi

Szaksz Gábor vagyok, legtöbben Szakszi néven ismernek. 1991. július 7. napja óta boldogítom Budapestet, itt élek és tanulok jelenleg is, idén érettségizem a Németh László Gimnáziumban.

 

A foci mellett sok más sporttal is megismerkedtem, azonban komolyabban csak Thai Boxszal foglalkoztam. Egy 2006-os komoly verés után szülői unszolásra egy kevésbé veszélyes és agresszív J sport után kellett néznem, ekkor kezdtem el a Budapest Wolves rookie képzésére járni Erkel Zoltán cimborámmal. A képzés utáni válogatáson mindketten túljutottunk, és így kerültünk Kovács Zsolt kezei közé. Az első két évben CB-ként edzettem, bár a második évben már játszottam egy-két meccsen irányítót is. A mindenki számára emlékezetes innsbrucki győzelemkor elszakadt egy szalag a térdemben, emiatt a következő szezonban a csapathoz csak az edzőtáborban tudtam csatlakozni, ahol már irányítónak edzettem. További és folyamatos térdproblémák miatt azonban csak a fontosabb meccseken tudtam pályára lépni, ami sajnos mindössze egy magyar bajnoki címhez volt elég.

 

Viszonylag korai játékosként én is büszkélkedhetek 3 magyar arannyal, egy-egy osztrák arany- és bronzéremmel, és pár csapaton belüli kitüntetéssel, úgy, mint „év újoncjátékosa” vagy „év irányítója”.

 

Rendszeres sérüléseim következtében gyakran emlegetnek a csapat kriplijeként, jelenleg is sérült-listán vagyok egy csigolyatöréssel. Kis szünet után remélhetőleg újra 100%-osan állhatok egy igazi csapat élére, és ölthetem magamra újra a 24-es számot, melyet kezdetektől fogva viselek.

 

Elég jó irányító vagyok, leszámítva, hogy nem tudok dobni és védelmet olvasni, nem bírom a nyomást, egyetlen playt sem tudok fejből, nem látom át a pályát, valamint lassú, sérülékeny és alacsony vagyok.

 

A lehető legtovább szeretném űzni focis pályafutásom, mert ez a világ legjobb sportja, és nagyon jó a seggem a nadrágban. Másik életemben a BME-n akarom folytatni tanulmányaimat, és épületgépészettel akarok majd foglalkozni. Lobbanékony természetem ellenére barátságos és humoros ember vagyok, ezért szeretnek edzőim és csapattársaim, akiket szintúgy én is egytől-egyig szeretek. Kivéve a vegetáriánust. Őt utálom.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hurricanes.blog.hu/api/trackback/id/tr41963842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HZsóka 2010.04.30. 11:47:47

SZAKSZI!

Csupán a teljesség kedvéért: a csigolyatörést nem amerikai foci edzés és mérközés közben sikerült "beszerezned"!!!

Nem szükséges az újoncokat és kedves szüleiket elriasztani!!! :o)
süti beállítások módosítása